A gólya tábor

Agusztus 28-29-én volt. Adrival (általánosban vele voltam egy osztályban) együtt mentünk a táborba. Majdnem mindenki eljött, sokan voltunk, de én nem bántam. Na jó, picit izgultam. Na jó, kibaszottul izgultam. Csak azt nem tudom miért. Mindegy.
Az első "óra" előtt ismertem meg egy osztálytársamat. Ketivel (ugyanabba az iskolába jártunk, nem sokat beszélgettünk eddig) beszélgettek és oda hívtak magukhoz.
-Gyere már! Marika! -hívott oda Keti. Mire elindultam hozzájuk.
-Jó! Jövök! Sziasztok.
-Szia! -mondták szinte egyszerre.
-Marika vagyok egyébként. -nyújtottam oda a kezem a kékszemű lány felé. Rájöttem, hogy egy szobában vagyunk. Azért volt ismerős.
-Anita vagyok. De mindenki Aninak hív. -mosolygott.
-Amúgy nem ott vagyunk? -mutattam a másik épületre.
-Ott a D-sek vannak. -mondta Keti.
-Miért? Mi nem D-sek vagyunk?
-Nem Marika. B-s vagy. Mi is B-sek vagyunk. -Ani csak nevetett. Keti meg próbált még egy ideig győzködni.
Egy jó 10 perc után elhittem, hogy B-sek vagyunk. Ja és tényleg azok voltunk. Csak a Messenger csoportban rosszul láttam.
Az ebédlőben jobban megismertem Anit. Nagyon jó fej!! Egész nap együtt voltunk.
Mindig felmentünk a szobába a többiekkel együtt. Más osztályból is voltak. Jó fejek. Mindenki. Többször is voltunk a Lidl-ben vásárolni.
Este felé volt "buli" féleség. Az annyiból állt, hogy ilyen TucTuc zenére mozgott 2-3 lány. XD Mi csak ott ültünk beszélgettünk.
Amikor a telefonom Ani ölébe akart esni. Kapkodtam a telefonom után.
-Hé! A tanárok nem erre mondták, hogy majd jobban "kitapogassuk" egymást. -nevetett a saját viccén.
-Bocsi, hogy letapiztalak, de a telefonom a mindenem. Jelenleg. -nevettem én is a szituáción. -Amúgy nem ütöttelek meg?
-Nem. Jól vagyok. -nevetett még mindig.
Ezután még jó sokáig nevettünk ezen.